Váratlan ajánlat

Gyönyörű nap sütés köszöntöt be Tokió utcáiba!A hotelbe ahol a 6 sellő hercegnő él még mindenki mély álomba volt.Vagy még sem?Az egyik szobába valaki elfelejtette behuzni a függönyt és a gyönyörű napsütét a sellő hercegnő szemébe sütöt amitől egyből ébrdezet,gyönyörű sötét kék haja csak úgy csillogot a napsütésben.Persze,hogy a mi Noelle hercegnőnk volt az aki köz tudotan a Jeges tenger sellőhercegnője.Noelle lassan ébredzet és amint kikecmerget az ágyból hirtelen a telefonja csörögni kezdet.Noelle értelmetlenül nézet a telefonjára nagy kék szemivel.

-Ki lehet ilyenkor?-gondolkodot magában Noelle és egy kis tétovázással felvette a telefont.

-Haló!-szólalt meg Noelle bársonyos hangja a telefonba.

-Ön Noelle?-kérdezte a telefonáló,akinek a hangja alapján nő lehetet.

-Igen!Én vagyok!-válaszolta Noelle nyugodt hangon.

-Ön a múltkor tetszet küldeni nekünk vagy két regényt amit maga írt,nagyon megtetszet nekünk és azt szeretnénk ha eljönne a cégünkhöz dolgozni!-magyarázta nő és aztán pedig egy kérdéssel fejezte be-Eljönne hozzánk dolgozni?

-Mi?Hogy én?Ez nagyon meglepet!De még gondolkodok ezen.És hova is kell mennem?-örvendezet Noelle viszont kíváncsiskodva kérdezet is.

-Ez a bökenő ha tényleg akarja munkát akkor elkell,hogy jöjön Oroszországba-jelentete ki a nő amire Noelle ledermet nem mert megszólalni a kagylóba,sőt legszívesebben lejtette volna kagylót.Aztán a nő megszólalt a telefonba:

-Értem!Ma még hozzon döntést és ha elakar jönni akkor megmondjuk a repülő  érkezését!Visszhal!

-Visszhall!-nyögte ki halkan noelle és lerakta szép lassan a telefont.

Néhány percig ott állt meredten.Noelle végül megmozdult és lement a konyhába ahol Nikora már a reggelit készítette.

-Jó reggelt Noelle drágám!-válaszolta vidáman Nikora de mikor látta Noelle bubánatos arcát akkor oda fordult Noellehez

-Valami gond van felség?-kérdezte most egy kicsit viszátabban Nikora.

-Nikora....most hívtak arról,hogy fel venének engem egy munka ügybe!Az a munka viszont egyenesen Oroszországba van.-magyarázta bús hangon Noelle.Nikora nem igazán értete ezért rákérdezet:

-És arról nem tudtál,hogy ilyen nagy távolság van?--kérdezte Nikora.

-Amikor halottam,hogy szeretnének felvenni egy írót akkor írtam  még két regényt is de az a helyzet,hogy arról nem tudtam,hogy el is kell mennem az országból!-magyarázta Noelle és becsukta szemét.Nikora nem bírta Noelle bubánatos arcát nézni.

-Ezt beszéld meg a többiekkel is!És főleg a húgoddal tárgyalj erről!-válaszolta Nikora aztán egy mosoly csapot le rá-Ma úgyis a kedvencedet csináltam hátha jobb kedvre derülsz.Ülj le!

-Köszönöm!-válaszolta búbánatos hangon Noelle és lassan elkecmerget az asztalhoz és lekönyökölt az asztalra.

Hangok jöttek ki a lépcsőből és nem is kellet sokáig töprengeni,hogy ki jött le úgyanis a kis Hanon ébret fel második ként.

-Jó reggelt mindenkinek!-köszöntötte Nikorát és Noellt aztán nyújtozot egy nagyott.Nem soká észrevette Noelle búbánatos arcát.Hanon azonnal lelült melléje.

-Nem vagy valami vidám-jegyezte meg Noelle.

-Nem is!Kaptam egy munkát ami egyenesen Oroszországba van-böktte ki Noelle és Hanon erre teljesen elsápadt.

-Szóval  ha akarod azt a munkát akkor ki kell költöznöd Oroszországba?-kérdezte mostmár egy kicsit lelombozot hangon Hanon.

Noelle erre nem tudot már mást válaszolni csak egyet bólintot.

Ekkor újabb hangok keletkeztek a lépcsőnél.Luchia,Lina és Coco jöttek le!

-Jó reggelt!-köszöntötek egyszerre.

Luchia észrevette a két búbánatos lányt.Luchia lassan oda ment hozzájuk.

-Hé,Lina szerinted miért vannak ennyire letörve?-kérdezte coco suttogva linától.

-Megtudjuk ha oda megyünk-váaszolta és fél mondatába már el is indult.

-Mi történt lányok miért vagytok ennyire letörve?-kérdezte Luchia és helyet foglalt ahogy Lina is,már nem volt több hely ezért Coco egy másik közelben lévő asztalhoz ült.

-Az a helyzet,hogy Noelle...-büktte ki Hanon de nem tudta tovább mondani mondatát ami sokkal érdek feszítőbé vált.

-Az a helyzet,hogy....kaptam egy munkát és hogyha akarom akkor Oroszországba kell mennem!-adot választ Noelle,teljesen maga alatt volt.

Legjobbarátnője Coco azthitte,hogy csak rosszul hal mert,kizártnak tartotta,hogy valami a barátságuk közé áll.

-És mikor tudtad meg?-kérdezte Lina bár ő nem annyira lepődöt meg mint Coco vagy Luchia de mégis nem akart hinni a fülének.

-Ma reggel mikor felkeltem!És nem tudom,hogy hogy döntsek!Nem akarlak itt hagyni titeket!Se Karent!De annyira szeretném ha a regényem világhírű lenne!-válaszolta Noelle szomorúan,még egy könnycsepp is lehult az arcáról és adot még egy választ-Még ma kell...döntenem!

-Noelle mi azt szeretnénk ha teljesülne az álmod!Ezért mi nem állunk az álmod elé!Karen az akivel különösen megkell beszélni!Nem kis dolog,hogy két ikertestvér egyszerűen eltávoldik egymástól 2000 km-re.-magyaráztta Luchia.

Hanon megfogta Noelle vállát és ezzel a mondattal fejezte ki magát:

-Noelle ha ez az álmod akkor kövesd!-válaszolta hanon elszongyolodva.

Coco ránézet Hanonra ahogy noelle is.Coco hirtelen magába nézet és tudta már,hogy mit mondjon a Jeges tenger hercegnőjének.

-Egyetértek Hanonnal!Ha valakit szeretsz engedd el!-jegyezte meg Coco.Noelle ránézet barátnőjére és csak ennyit tudot kibökni.

-Coco!-válaszolta csöndes hangon Noele és már a könny darabok ki akartak volna hullani mikor a lépcsőn Noelle megpillantota drága ikretestvérét.

-Mi ez a nagy lelombozot kép?-támadta le egyből a lányokat Karen.

Noelle mereven ült a székben.Nem tudta mit mondjon Karennek,vagy hogy,mondja el neki,hogy el kell válni!

-Karen én....-nyögtte ki Noelle de nem tudta tovább mondani.

Folytatjuk!

Mit szólsz ehhez a fejezethez?

<---Vissza