3.rész-Reményvesztés és szerelem
3 napja a két sellő hercegnő hiába keresi de nem talál egyetlen egy sellő hercegnőt az óceánba.
-Ez reménytelen!Sehol sem találjuk meg ezt a Ritsuki nevezetú lányt!-mondta reményvesztően Koume
-Nehogy már ilyen könnyen felad!Gyere keressük tovább-felelte merész hangon Yorimi.
-De anyu is megmondta,hogy nagyon makacs csak rajta kénne tartani a szemünket-ismételte meg amiekt anyja mondot Koume.
-Igen pont ezért kell megkeresnünk-válaszolta Yorimi.
-És mi van ha beetetjük anyuékat,hogy megtaláltuk Ritsukit?-állt elő egy ötlettel Koume.
-Az nem jönne össze mivel mint tudod véletlenül az a lány a barátnőjük lánya-válaszolta Yorimi és folytatta-Szerinted az
anyja nem jöne ide,hogy lássa mivel most az a sellő hercegnő csak úgy bolyóng valamelyik óceánba csak azt nem tudni,hogy melyik óceánba.
Koume nem szólalt meg csak Yorimi merész tekintetébe tudot nézni.
-Koume most nem adhatjuk fel!Megérteted?-szólt a Déli Óceán hercegnője.
Yorimi és Koume néhány másodpercig egymás szemébe néztek majd Koume hátat fordítot Yoriminak.
-Halottam,hogy ma lesz a futball mérkőzése Kensukénak és ott akarok lenni-váalszolta egy kicsit elszínezett hangon Koume.
-Áhh szóval inkább Kensuke mint a sellő hercegnők!-állapitota meg karbafonva Yorimi.
_értsd meg!Lehet,hogy neked az a fontos,hogy azt a lányt megtaláljuk de nekem az a fontos,hogy ott legyek a mérkőzésen-Koume hangja most a komolyságot jelképezte.
-Rendben!Menjél csak,akkor megkeresem egyedül!A segítséged nélkül!-válaszolta Yorimi majd hátatfordult ő is és tovább úszott.
-Koume még egy pillanatra visszanézett a heves Yorimira de ekkor ő is olyan hűvösen elkezdet úszni.
-Kinek kell Koume segítsége,megoldom magam ezt!nem kell a segítsége Koumenak-gondolta magába Yorimi majd ettől gyorsabban haladt nem is selytve,hogy valami figyeli.
Koume közbe kiért a tenger partjára és gyors irammal a focipályára sodorta magát.Max 30 perc múlva oda élrt és látta,hogy már elkezdödőt a meccs.Koume gyorsan kereset magának egy helyet a leláton
de majd kiugrott a bőréből,hogy láthatja szerelme,hogy focizik.Koume senki másra csak Kensukera figyelt.
Koume nem bírtta sokáig és kikáltotta:
-SIKERÜLNI FOG KENSUKE!-teljes hangerőből ezt kiáltotta a lelátoról Koume,de rájött,hogy a nézőtér csak őt figyeli.
-Koume körülnézt és erre azt felelte:
-Mivan?Hisz a nézők azért vannak itt,hogy drukolhasanak a játékosokak.
Több mentség nem jött Koume szájából és leült a helyére egy kicsit idegesen.
2-1-re nyert Kensuke csapata.Koume volt szinte a leghagosabb mikor a nézőtér gratulált.
Koume észrevette milyen hülyeséget csinál,felállt a helyéről és gyorsan megkereste a mosdót.
A tükörhöz sietett gyorsan.
-Fuu,te jó ég!Nem hittem volna,hogy ilyen jó lesz látni ezt a focimeccset és még azt mondják,hogy nem izgalmas a foci.
Koume gorsan kifáradt a mosdoból de ekkor ledermet mint egy kőszobor.
-Szia!Te vagy az aki olyan hangosan drukolt nekem!-állapitotta meg az alak aki oda tartott felé.
-I-igen,nagyon jó voltál-szólt idegesen Koume.
-Honnan tudod egyáltalán a nevemet?-kérdi a futbalista.
-Öhm miért,Kensuke a neved nem?-kérdi Koume idegen.
-De!És most,hogy jobban belegondlok már láttalak valahol-tűnt fel Kensukenak de nem tudot rájönni,hogy Koumeval hol is találkozot.
-Beléd ütköztem néhány napja-segítet egy kicsit Koume a tétlen fiúnak.
-Áhh,igen mostmár emlékszem!-pattant föl Kensuke-Hogy is hívnak?
-Koumenak!-válaszolta Koume.
-Áhh Koume.-1-s vagy igaz?-teszi fel a kérdést Kensuke.
-I-igen!De nekem most mennem...-de mielőtt még mondhatot volna valamit Kensuke megálitotta.
-De,úgye még találkozunk?-kérdezte Kensuke.
-Ha azon az úton jösz amelyik nap találkoztam veled-válaszolta Koume és gyorsan elfutot köszönés nélkül.
Yorimi eközben tétlenül bolyongót és egyfolytában Koume szavai jártak a fejébe.
-Talán igaza lehet,lehet,hogy ez reménytelen-kételkedet Yorimi de ekkor észlelt valamit a háta mögött.Egy démon szerű
nő lebeget előtte akinek göndör fekete haja,van,szeme mint a gonosz szándékú
embereknek szokott lenni.
-Hát te ki vagy?-kérdezte Yorimi az idegentől.
-Te egy sellő hercegnő vagy?Igaz?-tette kérdőre Yorimit.
-Igen és most válaszolj az én kérdésemre-dühönföt Yorimi.
-Engedelmeddel Kinuho vagyok és a fagyasztás erejét birtoklom.
-Áhh,szóval egy jég boszi.
-Jégszilánkok-ekkor Kinuho egy töbszörös szilánkokat dobot Yorimi felé.Yorimi nem túl szerencsésen
kikerülte de egy két helyen meglátszott.
-Kitartó vagy,de nehogy azthidd,hogy kegyelmezek-válasolzta a démon és elkezdte Yorimi sellőfarkát befagyaztani.
-Jaj ne!!kiáltott föl Yorimi.Yorimi nyaklánca ekkor nagyon erőssen fénylet lila színben.
Koume éppen haza ment volna mikor a nyaklánca elkezdet világitani.
-Jaj ne!Yorimi veszélybe van.
Az óceánba pedig Yorimit már Kinuho teljesen befagyasztotta volnna mikor Koume megérkezett.
-Héj,te engedd el!-kiáltott a démonra Koume.
-Koume merészen neki úszot Kinuhonak és egy hatalmas pofont kevert le neki.Kinuho ekkor elvesztette az uralmat a jegen amivel Yorimit
vette körül és széepn lassan ovadni kezdet a lány csontájról.
-Yorimi készen állsz?--kérdezte Koume
Yorim icsak bólintott.
-Green Pearl Voice!
-Purple Pearl Voice!
-A Pith Pith élőben kezdődik!-jelneteték ki ketten és elkezdték dalolni a kodout.
A démon nem bírt ezzel és végül eltűnt de még mielőtt elment volna ezt hangsúlyoztatta.:
-Csak,hogy udjátokMitsuya úr nem hagyja ennyibe a dolgot!
Vajon ezt,hogy értette?-érdeklödőt Yorimi
-Nem mindegy a lényeg,hogy legyőztük-válaszolta Koume és ekkor Yorimi felé nézett.
-Nézd Yorimi,bocs,hogy ennyire bunkó voltam,de nem bíztam abban,hogy megtaláljuk Ritsukit-válaszolta lágy hangon Koume.
-Úgyan Koume,tovább keressük és biztos megtaláljuk csak idő kell hozzá-jegyezte meg és Koume vállára fektette kezeit.
-Yorimi-sutogta Koume.